A mai napot egy békéscsabai raktárhelyiségben töltöttük. De nem ám pakolni mentünk oda, hanem „eltűnt személyek” után kutatni, ugyanis bátor önkéntes csapattársaink elbújtak az épületben, ezzel segítve a kiképzés alatt álló kutyáink oktatását, illetve a helyszínen volt az egyik képzett kutyánk is, hiszen a gyakorlásból sosem elég. Nagyszerű helyszín volt, hiszen elég sok zegzugos terület volt, amit alaposan átkutattunk kutyáinkkal. Az épületnek mind a három szintje gyakorló hely volt, hiszen az „eltűnt személyek” pontos elhelyezkedését nem tudtuk, így a helyszínre érkező 3 kutya (és vezetőik) az egész épületet átkutatták annak érdekében, hogy a csapattársainkat sikeresen megtalálják.

Mangó kezdő szinten van, nagyon sokat gyakoroljuk a jelzést, és most először fordult elő az, hogy hagytam úgymond egyedül dolgozni, és rábíztam a feladatot, hogy az elbújt társunkat megkeresse, mindenféle külső segítség nélkül. Érdemes volt bízni a kutyámban, hiszen tökéletes találata volt, nyilván rengeteg tanulás és fejlődés vár még ránk, de nagyon büszke voltam rá.” Nehézsége talán ennek a gyakorlatnak az volt, hogy rengeteg helyen nem volt természetes fény, így elég sötét helyekre is bementek a kutyák, mi pedig követtük őket (természetesen nekünk ott voltak a megfelelő eszközök arra, hogy ne akadályozzon minket a sötét), illetve a szobák száma az épületben, hiszen minden helyiséget egyesével kutattunk át a kutyákkal, de sikeresen teljesítették a kutyák ezt a kihívást is.